Gisela & Peter

Mint már korábban írtam ,az idén nyaralás helyett,nyaraltatunk.Julius 3. csütörtöktől-7.hétfőig Hamburgból voltak vendégeink.
Azóta már volt itt Marcsi és barátnője Budapestről, és Kántorék Pápáról.
Juli 25-én pénteken, érkeznek Aviék.

Tisztára...

... vének vagyunk mink mán. Vagy nem?
Na mindegy, az a lényeg, hogy ragadjon a bélyeg, meg hogy hétvégén jó idő legyen, oszt akkor majd csobbanunk, mint atom. Ezt csak azért írtam, hogy írjak valamit. Uff.

Lamantin Jazz

Az este fejeződött be a Lamantin jazz fesztivál.A múlt hét estétit, kb. 23-óráig a főtéri jazz sátorban töltöttem.A rengeteg fellépő közül, az LMT Connection, Jon Cleary & The Absolute Monster Gentliman, Snétberger Trió(főleg Paolo Vinaccia-dobos), Airto Moreira,nyújtotak számomra maradandó élményt.

Samsung

A meleg továbbra is tart esővel vegyítve,este is esett.De most nem is erről akartam írni.Történt egy napon a nagy melegben ,hogy Kató telefonja beleesett a felmosóvödörbe.Meg is némult azon nyomban.Sajnos szerszám hiányában nem tudtam vele semmit kezdeni,így a szolgáltató által küldött akciós ajánlattal vettünk egy másikat.Aztán szereztem egy megfelelő csavarhúzót és nekiláttam a beázott telefon szárításának,egyenlőre még működik.

Lustaság fél egészség

A legutóbbi bejegyzésem óta hosszú idő telet el.
Azóta újra megérkezett a trópusi meleg,méghozzá pont akkor, mikor Budapesten voltunk. Az Amerikai vendégekkel volt találkánk.Megmutattuk nekik a főváros azon részeit ahol nem voltak a csoportal,vásároltunk kicsit,ebédeltünk,majd az Országház megtekintése után beültünk a Zserbóba.A helyet a vendégek választották,Edina is odajött,hogy megismerhesse Elit és Beverlyt. Edi szerette volna ha ott is alszunk, de mi mondván inkább a saját ágyban keveset, hazajöttünk.
Fárasztó de szép nap volt.

Medence

A héten felállítottam és feltöltöttem a medencét vízzel. Azóta nincs olyan jó idő de holnapra még 30 fokot is mondtak a meteorológusok. Jöhet a meleg, lehet hűsölni.

Pünkösdi kirándulás

Nem sok köze van hozzá, azon kívül, hogy épp Pünkösd vasárnap,gyönyörű napsütésben mentünk Kántorékhoz Pápára. Majdnem elsőre kitaláltunk az öreg hegyen lévő kertjükbe. Jó úton voltunk csak épp ellenkező irányban. Megcsodáltuk az új kaput,teraszt,a lányok sétáltak egyet .Míg ők sétáltak, Tamás főzött gyümölcslevest és előkészítettük a csirkecombikat a grillezéshez. Az ebéd mindenkinek nagyon ízlett.Ebéd után mi mentünk el csavarogni, jól be is sétáltunk egy zsákutcába, hogy ne kelljen visszamenni, megkértük a kertben dolgozókat engedjenek át bennünk.
Kató kapott sok szép ültetni való virágot,amit hazaérkezés után azonnal el is ültetett.
Jó volt kicsit kimozdulni itthonról,nagyon jól éreztünk magunk.

Műtét

Holnap lesz 1 hete(2008.április 1.), hogy kora (7-óra) reggel Kató bevitt a kórházba. Másodiknak voltam kiírva műtétre de csakúgy mint 4 éve most is azon drukkoltam ,nehogy másnapra halasszák. Dél múlt 5 percel mikor jöttek értem s kocsival levittek a műtő előterébe,onnét 12.20-kor a műtőbe. Már ébren voltam mikor visszavittek a szobába, kaptam 3 tasak infusiót s éreztem,hogy sokkal jobban vagyok mint voltam anno. Másnap már haza is jöhettem,azóta itthon lábadozom. Mondhatom napról napra jobban érzem magam.

Tegnap, ápr.9-én dr. Gerencsér kivette a varratot, már teljesen jól vagyok. Csak arra kell vigyáznom , hogy meg ne rántsam magam és nehezet ne emeljek.

Utazunk

Holnap megint utazunk, Edikéhez a nagy Budapestre. Színházba is megyünk, meg még ki tudja hová?
Az este (péntek) báloztunk kicsit,úgy éjjel 1-ig. Finomat vacsiztunk, táncoltunk.
Ma, szombat reggel ill. délelőtt 10 órakor indultunk és fél 1-kor érkeztünk Edihez.
Már túl vagyunk az ebéden,amit a Kádár-ban fogyasztottunk el,meg az ebéd utáni sziesztán is. Este a Spinozában voltunk, egy zongorista játszott, nagyon jól.
Vasárnap délelőtt majdnem elmentünk Higi szüleihez. Ebéd után Orsiékhoz mentünk az eper utcába. Nagyon aranyosak voltak, jól éreztük magunkat. A fiuk zongoráztak Katónak,majd Kató nekik. Onnét Verával együtt mentünk a Víg színházba "Furcsa pár" című darabot néztük meg.
Hétfőn délelőtt 10.10 kor induló vonattal jöttünk haza,kissé kalandos körülmények között.

Harkány

Február 18-án de 10-kor indultunk,szép napsütéses időben 4 óra alatt, autóztuk végig a 293 km-t. Két egymás melleti (tv,minibár,tusoló,wc)szobát kaptunk a második emeleten, ahol a jó időnek és a sok programnak köszönhetően,csak éjszaka tartózkodtunk.
Megnéztük Siklós várát, Villány pincesorát, Mohács városát. Pécs nevezetességeiből keveset láttunk a színházban a bohózat sem aratott osztatlan sikert.

Torkos csütörtök

Hosszú idő után ismét együtt volt a csapat.A torkos csütörtök adta féláron vacsorázás lehetőségét, mi sem akartuk kihagyni.Fél 7-re volt megbeszélve a találkozó,mint mindig, most is mi érkeztünk elsőként.Kisvártatva jöttek Babáék és Líviék,mint kiderült gyalog.Még a kabátjukat sem vették le, megérkeztek Orbánék.Örültünk a viszont látásnak,talán azért is, mert a 2007-s szilvesztert mindenki otthon töltötte.
A vacsora annyira jól sikerült,hogy 10-óra is elmúlt már mikor eljöttünk.Míg vacsoráztunk jól lehült a levegő, így tettünk egy kis kitérőt, hazavittük Babáékat.

Edó emléxik

Ezt felteszem ide, mert Anyócának igen tetszett. Meg mert úgysem írtunk semmit Hanukáról.

Emlékszem az első Hanukámra. 14 éves voltam, és mivel érdekelt a dolog, elolvastam róla mindent, amit lehetett az akkoriban magyarul fellelhető zsidó tárgyú könyvekből. Ami igazság szerint nem volt túl sok. És persze ebből a nem túl sokból sem értettem mindent. Egyszer például mentem az utcán, és találkoztam valakivel a hitközségből. Rögtön kérdeztem is tőle nagy lelkesedéssel: „Jössz a Hanukára?” Erre ő: „Mi az a Hanuka?” Én meg, ahogy a könyvből tanultam, már daráltam is: „Makkabeusi örömünnep a Jeruzsálemi Szentély újjáavatásának emlékére…” Még ekkor is kicsit értetlenül nézett rám, de sajnos nem is tudtam neki bővebb információval szolgálni, hiszen fogalmam sem volt, kik azok a makkabeusok, minek is örülnek Hanukakor, és hogy jön ide Jeruzsálem. Illetve inkább mi hogy megyünk oda. De ez már egy sokkal későbbi történet.
Első gimnazista voltam, és mivel már legalább három akkordot tudtam a gitáron, nyomban meg is tanultam a Hava Nagilát; amit aztán az ünnepségen elő is adtunk – mi, ’a fiatalok’. A viharos gyorsasággal szerveződött ’ifjúsági csoport’. Ez volt a hőskor. Nekünk ekkor minden új volt. Bizonyos szavak, kifejezések, dallamok, amiket otthon el-elkaptunk, visszaköszöntek ugyan, de azért még így is beletelt egy kis időbe, mire összeraktunk néhány részletet a nagy képből.
Ez az első, régi Hanuka mély nyomokat hagyott bennem. Azóta is minden évben eszembe jut. Sose felejtem el, mikor Ernő bácsi a kezünkbe nyomta azokat a géppel írt, gondosan felvágott papírszeletkéket. Rajta ismeretlen, kimondhatatlan szavak: Móajz Cur, Jösuószi… Mi kuncogtunk tudatlan zavarunkban, de Ernő bácsi türelmes volt. Kibetűzte nekünk szavanként, elénekelte újra meg újra, míg mi is vele tudtuk énekelni.
Nem sokkal ezután, talán a rákövetkező év telén kaptunk egy magnókazettát Izraelből, ami abban az időben nagy szó volt. Rajta a rokonaink, akiket akkor még nem is ismertem, kórusban énekelték: Móajz Cur, Jösuószi… Nagyon meglepődtem. Jé, ezt ők is tudják?
Tudták bizony. Ma már én is tudom. Hát persze, hogy tudják. Zsidók százezrei tudják, éneklik a világ minden pontján ugyanazt a dallamot, ugyanazt a szöveget, ugyanabban az időben. És azért ez hátborzongató. Még mindig.
Egyszer készítettem Ernő bácsival egy riportot, még meg is van az a kazetta valahol. Mesélt az életéről, hogy mi hogy volt, mikor fiatal volt, mikor jesivába járt. És mesélt a gyerekekről, akiket a háború előtt tanított a héderben. És sírt.
Az idén, sok év után, megint Magyarországon voltam Hanukakor. Budapesten rengeteg program van már minden évben, rendezvények, bálok, bulik, játszóházak a gyerekeknek. Az én fejemben mégis, még mindig Ernő bácsi hangján szólal meg: Móajz Cur, Jösuószi… Szóval azért mégis van értelme mindennek.

Ződ

Nekem nem tetszik ez a zöld háttér.
Pedig Apka annyira ügyesen váltogatja a háttereket, hogy csak na.
De végül is nem is nekem kell tetszenie.
Szóval, aki olvas minket, az legyen kedves, nyilatkozzon, milyen színben tenné ezt legszívesebben.

Majdnem

Majdnem elmentünk ám Bécsbe. De aztán végül nem. De egyébként nagyon sok helyre elmegyünk majdnem, például már Hamburgban is voltunk majdnem, méghozzá minden évben. Többször is. Tavasszal majdnem elmegyünk, de nem jön össze, aztán nyárom is majdnem, de akkor meleg van, ősszel ha nem esne folyton akkor majdnem elmennénk, télen pedig csúsznak az utak meg minden. Azért járunk ennyit Hamburgba majdnem, mert van ott egy barátunk, Peter, és a felesége, Gisella. És mi nagyon szeretjük Petert, meg ő is minket, és mindig hív, hogy menjünk, látogassuk meg őket. És van is kedvünk, mert Peterrel nagyon jókat lehet beszélgetni. Úgyhogy el is megyünk elég gyakran majdnem. Peter is legalább annyit utazik, mint mi, sőt, még többet. A múlt héten például Bécsben volt. Mi meg majdnem meglátogattuk, mondván, ez azért közelebb van, mint Hamburg. És annyira jól éreztük magunkat!

Amerika 2

Santa Monicaban kétszer is voltunk. Szerencsére. Mert elsőre csak kocsiból láttuk. Mert Pippa szerint az amerikaiak a kocsiban élnek. Másodszorra viszont készült néhány fotó is. Malibu felé sajnos le volt már zárva az út, a tüz miatt. Így kerültünk Pacific Palisades-be, meg még sok egyéb helyre. Pl. Venice. Ezt ezenyolcszázvalahányban álmodta meg egy pasas, hogy megcsinálja Velence mását. Kialakítottak csatornákat, és régen tényleg gondolával közlekedtek az emberek az utcán. Aztán Marina Del Ray. A napsugár kikötője. De nem is a napsugarat kötik ki, hanem hajókat. Akkor épp vagy 10 ezer horgonyzott ott. Láttuk még a Santa Monica-i repteret is, ahol majd biztos leszállunk, ha üzleti ügyben járunk arra.

Hollywood, a nagy legenda… ami egy utcára korlátozódik. Ott van ugyebár az Oscar-ügyi Kodak Theatre, meg a csillagok, amik lehulltak a földre, hogy otthagyják lábnyomukat a csodálkozó utókornak. Ja, és a kínai színház. Hát ennyi.

Los Angeles tulajdonképpen iszonyatos nagy. 12 millió lakos. Se vége, se hossza. Viszont jól szervezett, és könnyű benne közlekedni. Előttem van észak, hátam mögött dél, nyugaton az óceán, jobbra pedig kél. Nem kell folyton figyelni a fákon a mohát.

A Walt Disney koncertteremről nem is beszélve, ahol Apka jól meghallgatott egy Sibelius darabot. Stílusosan a karmaster is finn volt.

Már ton

Méghogy nem fotogének!!

Itthon se unatkozunk ám. Szombat este pl. voltunk díjátadáson, ahol miután Géza befejezte a zongorázást, már semmi érdekes nem történt, így aztán Edi elaludt, Kató viszont hősiesen végigülte. Vasárnap pedig elmentünk Márton napi vásárra a szombathelyi múzeumfaluba, úgyismint skanzen, ahol nagybőgő lakik a házban, s volt kukacos gesztenye hatszázért meg forralt bor, ezen kívül pedig nagy sár és jó hideg. Ja, és néhány birka.

Fotók

Fotók is készültek az USA-ban,sikerült mappákba rendeznem őket,aki kiváncsi rá, a Fotók feliratra kattintva, megnézheti.

Hosszú kirándulás

Október 11. A hosszú kések éjszakája. Ja nem is. A hosszú kirándulás. Erre a napra Pippa szívesen emléxik vissza. Kató hősiessége e neves napon elsőként abban mutatkozott meg, hogy hajnali 6 órakor (ó jajj, sóhajt most Edó együttérzőn) elhagytuk a házat. De megérte. Mert San Diego elég klassz hely. Bár amikor tűz van ott, babám, akkor kevésbé (pl. rá illetve ránk egy hétre volt, de akkor mi már máshol játunk, hehe). Van ott vagy ezer múzeum, ezen kívül állatkert. A város maga leírhatatlanul gyönyörű. Útközben voltak ám még mindenféle szentek, pl. San Clemente. Meg Rancho Bernardo, aki nem szent. Asszem. Bár sose lehet tudni ebben a mai világban. A szentségit. Visszafele útba esett La Hoya is (spanyolul La Jolla). Ezek mind üdülőhelyek, tisztára elegánsak és rongyrázósak, szóval nem csúnya. Sok gyönyörű ház, meg hotel.

Őrült a trónon

A drájvuláson kívül Bözsi néni szokott löncsűni is. Valamint időnként elvaakul a sopba. Ha pedig nem akar vaakulni, akkor valaki fölpikkulja.
És ilyeneket is mond:
Ilyet is csak egyet sütött a pék, azt is elégette.
Ilyen ökröt anya még nem nyomott ki.
I don’t know, hogy tudja-e.
Őrült a trónon.

A mélyhűtőben (angolul frízör) azonban viszonylag ritkán üldögél. A fodrásznál (németül frizőr) még csak-csak. Fontos, hogy ne keverjük a kettőt.

Amerika 1 (Fotó Wilshire Hotel)

Na mostan írunk egy kicsit. Nem sokat. Kicsit. Hogy meg ne unjátok. Meg mert annyi minden történt, hogy jujj. Szóval sok-sok minden, amit nem is lehet így ömlesztve leírni. A 3 hét, az kérem három 7. Tán kezdjük az elején.
Fél 11-kor szállt le a gép Los Angelesben (a továbbiakban L.A.). Ottani idő szerint. Akkor következett egy sor örvendezés, már így családilag. Mert hát nem minden nap látja az ember az amerikai rokonokat. Mert ugye ők amerikaiak. Mi meg… hát nem. Hazamentünk, és azon nyomban le is feküdtünk.
Másnap reggel meglátogattuk Bözsi nénit.
Ja, hogy nem mindenki tudja, ki is az a Bözsi néni? Akkor elmondjuk. Bözsi néni Kató nagynénije. Már nem termetre nagy, úgy inkább picike. Pippa monnya, hogy nem is pici. Szerinte kb. 170 cm, bár konkrétan centiméterileg ezért nem vállalunk kezességet. Mindenesetre aranyos. Ezen nem fogunk összeveszni. Ezen sem. Bözsi néninek az ő leánya Irenke. Neki is van családja, majd biztos róluk is lesz szó. Gondolom.
Szóval Bözsi néninél is kiörvendeztük magunkat jól. Ekkor jött Sarita (Irenke lánya), és irány a Century City. Aszongya a Pippa, hogy akkora hatalmas ez az egész, hogy nem is tudja mihez hasonlítani. Ez az Amerókija ez ilyen. Hatalmas. Aki nem volt még ott, az el se tudja képzelni. Vagyis hát el tudja képzelni, de amikor odakerül, akkor látja csak, hogy mennyire nem úgy képzelte, amilyen valójában.
Sarita másnap is elvitt minket a régi városrészbe (downtown). Mindig elvittek minket valahova, s jöttek értünk, mikor végeztünk. Közben telefoni úton értekeztünk. Mert hát mobiltelefon (cell phone) nélkül nem mentünk sehova. Nehogy elvesszünk. Mint Ábel a rengetegben.
Aznap este a Cheesecake Factoryban vacsoráztunk, amit valami rejtélyes oknál fogva hívnak így. Mert volt ott sok finomság – na de túrótorta? Na mindegy.
A Rodeo Drive, ahol utána sétáltunk, arról híres, hogy baromi drága. Hollywood-ból járnak át oda a színészek vásárolni. Ha. Hollywood-ban nincs egy gönc.
Ezen kívül ott található a környéken Wilshire Grand Hotel is, ahol aszongya a Richard Gere a Julia Robertsnek, hogy priti vumen, lala lalalla.