Na mostan írunk egy kicsit. Nem sokat. Kicsit. Hogy meg ne unjátok. Meg mert annyi minden történt, hogy jujj. Szóval sok-sok minden, amit nem is lehet így ömlesztve leírni. A 3 hét, az kérem három 7. Tán kezdjük az elején.
Fél 11-kor szállt le a gép Los Angelesben (a továbbiakban L.A.). Ottani idő szerint. Akkor következett egy sor örvendezés, már így családilag. Mert hát nem minden nap látja az ember az amerikai rokonokat. Mert ugye ők amerikaiak. Mi meg… hát nem. Hazamentünk, és azon nyomban le is feküdtünk.
Másnap reggel meglátogattuk Bözsi nénit.
Ja, hogy nem mindenki tudja, ki is az a Bözsi néni? Akkor elmondjuk. Bözsi néni Kató nagynénije. Már nem termetre nagy, úgy inkább picike. Pippa monnya, hogy nem is pici. Szerinte kb. 170 cm, bár konkrétan centiméterileg ezért nem vállalunk kezességet. Mindenesetre aranyos. Ezen nem fogunk összeveszni. Ezen sem. Bözsi néninek az ő leánya Irenke. Neki is van családja, majd biztos róluk is lesz szó. Gondolom.
Szóval Bözsi néninél is kiörvendeztük magunkat jól. Ekkor jött Sarita (Irenke lánya), és irány a Century City. Aszongya a Pippa, hogy akkora hatalmas ez az egész, hogy nem is tudja mihez hasonlítani. Ez az Amerókija ez ilyen. Hatalmas. Aki nem volt még ott, az el se tudja képzelni. Vagyis hát el tudja képzelni, de amikor odakerül, akkor látja csak, hogy mennyire nem úgy képzelte, amilyen valójában.
Sarita másnap is elvitt minket a régi városrészbe (downtown). Mindig elvittek minket valahova, s jöttek értünk, mikor végeztünk. Közben telefoni úton értekeztünk. Mert hát mobiltelefon (cell phone) nélkül nem mentünk sehova. Nehogy elvesszünk. Mint Ábel a rengetegben.
Aznap este a Cheesecake Factoryban vacsoráztunk, amit valami rejtélyes oknál fogva hívnak így. Mert volt ott sok finomság – na de túrótorta? Na mindegy.
A Rodeo Drive, ahol utána sétáltunk, arról híres, hogy baromi drága. Hollywood-ból járnak át oda a színészek vásárolni. Ha. Hollywood-ban nincs egy gönc.
Ezen kívül ott található a környéken Wilshire Grand Hotel is, ahol aszongya a Richard Gere a Julia Robertsnek, hogy priti vumen, lala lalalla.
Fél 11-kor szállt le a gép Los Angelesben (a továbbiakban L.A.). Ottani idő szerint. Akkor következett egy sor örvendezés, már így családilag. Mert hát nem minden nap látja az ember az amerikai rokonokat. Mert ugye ők amerikaiak. Mi meg… hát nem. Hazamentünk, és azon nyomban le is feküdtünk.
Másnap reggel meglátogattuk Bözsi nénit.
Ja, hogy nem mindenki tudja, ki is az a Bözsi néni? Akkor elmondjuk. Bözsi néni Kató nagynénije. Már nem termetre nagy, úgy inkább picike. Pippa monnya, hogy nem is pici. Szerinte kb. 170 cm, bár konkrétan centiméterileg ezért nem vállalunk kezességet. Mindenesetre aranyos. Ezen nem fogunk összeveszni. Ezen sem. Bözsi néninek az ő leánya Irenke. Neki is van családja, majd biztos róluk is lesz szó. Gondolom.
Szóval Bözsi néninél is kiörvendeztük magunkat jól. Ekkor jött Sarita (Irenke lánya), és irány a Century City. Aszongya a Pippa, hogy akkora hatalmas ez az egész, hogy nem is tudja mihez hasonlítani. Ez az Amerókija ez ilyen. Hatalmas. Aki nem volt még ott, az el se tudja képzelni. Vagyis hát el tudja képzelni, de amikor odakerül, akkor látja csak, hogy mennyire nem úgy képzelte, amilyen valójában.
Sarita másnap is elvitt minket a régi városrészbe (downtown). Mindig elvittek minket valahova, s jöttek értünk, mikor végeztünk. Közben telefoni úton értekeztünk. Mert hát mobiltelefon (cell phone) nélkül nem mentünk sehova. Nehogy elvesszünk. Mint Ábel a rengetegben.
Aznap este a Cheesecake Factoryban vacsoráztunk, amit valami rejtélyes oknál fogva hívnak így. Mert volt ott sok finomság – na de túrótorta? Na mindegy.
A Rodeo Drive, ahol utána sétáltunk, arról híres, hogy baromi drága. Hollywood-ból járnak át oda a színészek vásárolni. Ha. Hollywood-ban nincs egy gönc.
Ezen kívül ott található a környéken Wilshire Grand Hotel is, ahol aszongya a Richard Gere a Julia Robertsnek, hogy priti vumen, lala lalalla.
No comments:
Post a Comment