45

Kató monnya:

45 fok van a teraszon

Csumidesz

Kuku Nunu

Hát igen. Vagyis nem. Szóval fogalmunk sincs, mint jelent ez. Aminek megvan az az előnye, hogy szinte bármilyen szövegkörnyezetben használható. Például megszólításként: "Szia Kuku Nuku!"; vagy elköszönésként, ahogy Pippa használta az imént: "Na, akkor Kuku Nunu!"; esetleg tárgyak megnevezéseként: "ott van az a kuku nunu".
A multifunkcionális szóösszetétel eredete ismeretlen. Állítólag valami Edi névre hallgató egyén alkotta és honosította meg ifjúkorában, valamikor a '70-es évek vége felé.
A témával kapcsolatos észrevételeket és a megfelelő használatra irányuló javaslatokat szerkesztőségünkbe várjuk.

Oye Como Va

Nos, újabb történelmi pillanathoz érkeztünk.

De először is: klikk a címre!

Ez is egy családi nagy kedvenc.
Ha már szól a zene és ellestünk néhány klassz májkeldzsekszonos salsa lépést is, itt az ideje, hogy megismerkedjünk a szöveggel, amelyet, noha pofon egyszerű, mégis öröktől fogva tartó homály takart, egészen mostanáig:


Oye como va = Hallgasd hogy megy
Mi ritmo = A ritmusom
Bueno pa gosar = Jó bulizni
Mulata = Mulatt lány

Lángos

Kató hetek óta lángosra vágyott. Itt a lángos, amire vágytál! Orbán Jutka hívott meg bennünk kefires lángosra. Reggel Mészáros Andris meghozta a döröskei képeket egyet fel is raktam azon nyomban. A három kutyus is vele volt. Mivel még nem volt meleg, lepermeteztem a gyümölcsfákat. Negyed tizenkettőkor kocsiba ültünk és Kató laskagombócos levesével meg sem álltunk Orbánékig. Mivel még senki nem volt éhes,későbbre tettük az ebéd idejét.Jutka aggódott a leves mennyiségét illetően(nem kellene az egészet megmelegíteni,sok lesz-mondta)Kató maces gombócos levese nagy sikert aratott,csak egy kis lé maradt.Nem kevésbé volt sikeres Jutka kefires lángosa(fokhagyma,sajt,tejföllel tetézve) sem. Amit egy kis rizlingszilvánis fröccsel leöblítettük.A kávéról meg a dinnyéről már ne is beszéljek.Ha emlékezetem nem csal ,úgy 6-óra körül jöttünk el.

Döröske

Tegnap kirúgtunk a hámból. Ebéd után négyesben, Kató, Vali, Öcsi és én felkerekedtünk, hogy eleget tegyünk Mészárosék meghívásának. Mikor odaértünk Döröskére, kicsit hűvös volt, de mire megettük a finom sülthúst és sült oldalast, újra kisütött a nap, jó idő lett. Ebéd után a lányok jót (kb.1 órát) sétáltak a kutyákkal. Visszafelé Öcsi vezetett és nagyon tetszett neki a Peugeot. Összegezve nagyon jól éreztünk magunkat most is, 8 órakor értünk haza. Készült kép is, de Andris gépével, így csak később tudok feltenni.

Cseresznyeszezon

Na jó, ha Apka nem teszi fel, akkor majd én megmutatom, milyen cseresznye terem Szombathelyen! Íme:


És le is szedtük ügyesen egy részét, úgy 6 tonnányit, Apkával, Babkával, Zsozsóval, Barbarkával, miközben Nyuli szurkolt nekünk, meg még ki tudja, ki szedegetett ott, és még így is maradt ezen az égig érő (na jó, azért odáig nem) csodafán.

Na tessék...

... az Apka most meg annyira megtáltosodott, hogy csak győzzétek olvasni! Tudtam én, hogy menni fog ez. És még van csomó mesélnivalónk.

hétfő

Tegnap bográcsoztunk, birka pörköltet főztünk, Gyuszival ketten. Jutka és Kató előbb a teraszról, később az árnyékos fenyő mellől figyeltek bennünk. Pont délre (ez nálunk fontos) elkészült. Aztán ebédnél (gyümölcsleves, birka pörkölt, paradicsomsaláta, kovászos ubi, töltött hús, meggyes rétes, kv) mikor feltettem a Váradi Roma café CD-t, elengedtük magunk, még tánci is volt.

Csináltam képeket is, talán egyszer fel is tudom rakni őket. A birka csodálatos volt, úgy belaktunk, hogy a rétest csak 20 perccel később tudtuk lenyomni. Ilyen ebéd után illik csendespihenőzni, mondtuk Gyuszinak. Ő duzzogva kicsit le is feküdt. Aztán délután megjavítottuk a napernyőt, amiben úgy kimelegedtünk, hogy be kellett menni a medencébe lehűteni magunkat.

hajnal

Szombat van, megint korán ébredtem, íly korai időben nem lehet mást, mint blogot fejleszteni. Voltunk egy gyönyörű esküvőn, Vera & Gábor hívott meg bennünk a nagy Budapestre. Életemben először voltam ilyen esküvőn, pedig már megértem néhány tíz évet. Az esküvő csodás volt. Az egész ceremónia a hotelnál zajlott, nagyon jól éreztük magunk, kiderült, Orsiéknak van egy szabad szobájuk, így ott is aludtunk. Másnap este a várban csatangoltunk Edivel. Ide is biggyesztek az ott készült képekből egyet izibe. De hová lett a kép? Pedig kiírta, hogy uploaded.

Péntek

Ez az első próbálkozásom. Edi segített.Péntek van, ma megvettem a jegyeket Los Angeles-be. Október 8-án indulunk, remélem, nem jön közbe semmi! Beszámoló is lesz az útról képekkel ha visszajöttünk.Már most nagyon meleg van. Öcsi cseresznyét szed, Kató a kis házi medencénkben hűsöl.Mindenki gondoljon, amit akar, én itt ülök a gép előtt s múlatom az időt, és telefon ügyeletet tartok.Kellene feltennem egy képet is, de még nem jöttem rá hogyan?

Megint

Hű de soká hallgattunk...! Vagy két évig. De most majd írunk megint, újult erővel, újult eszközökkel, gyors internettel, fotókkal, mindennel. Csak győzzétek olvasni!

Fotók

Bizony, most már azt is tudjuk (illetve a Pippus tudja), hogy hogyan lehet fotókat feltölteni a blogra. Hála Avrinak. Avri a barátunk. Írt egy könyvet is (www.itthonotthon.freeblog.hu; www.jokeparade.blogspot.com). Tulajdonképpen neki köszönhető az egész blog mizéria.
Az első fotón Kató látható a narancssárga napsugáreffekt pulóverében, amint az irodábol villantja felénk mosolyát. Mert ő tud ilyen nagyon mosolyogni, mikor jó kedve van. Érdemes megnézni élőben is!

Kukázás

Na jó, elmeséljük ezt is. Nem szégyen. Nincs ebben semmi rossz. Igen, mi már kukáztunk. Együtt, családilag. Nem is akárhol. Hanem a fenséges Itáliában. Mi azelőtt még sohasem kukáztunk, viszonylag szelíd, egyszerű és konszolidált kis család voltunk mindig is, néhány apró incidenstől eltekintve nem zavartunk sok vizet, se a sorból ki nem lógtunk túlzottan (akkor még). Lejártunk a Mari ABC-be, vagy a Naccsemegébe (ami a Kiccsemegével szemben volt található Szombathely főterén), péntek reggel pedig néha a piacon lángosoztunk. De hiába, Olaszország... - az egy más világ! Ott egészen új távlatok nyíltak meg előttünk a vásárlási kultúrát illetően. Hiszen a mi Főterünk magyaros fegyelme (még a Naccsemegét is beleértve) merőben tér el minden valamire való piazzától; a városi piacunk - lángos és lacikonyha ide vagy oda - sem fogható a velencei mercatohoz. Tátva is maradt szemünk-szánk, amikor az egész napos kóválygás után odakeveredtünk a piactérre. Ami akkor ugyan zárva volt már, árusok és vevők már mind rég hazamentek a száradó ruhák mögött hűvöslő házaikba kis koszos bambinóikhoz, hátrahagyva a maradékot - olyan gyümölcsöket, szőlőfürtöket, barackokat, zöldalmákat, amilyeneket mi addig maximum a határon átcsempészett osztrák magazinokban láttunk, és már akkor sem értettük, hogy 20 kilométerrel odébb vajon mitől háromszor akkora a szőlő, mint a mi saszlánk. És most mindez ott volt előttünk, láthattuk, kóstolhattuk, vihettük, ingyen és bérmentve! Néztünk is nagyokat, nevetgélve mentünk standról standra (mondhatnám, strandról standra, bár ez csak közvetve igaz) majd elő a szatyor, vittük a szajrét. Másnap már célirányosan mentünk kukázni. És semmit sem találtunk. Hiába, az ilyesmi megismételhetetlen. Nem érdemli meg kétszer az ember. Talán a szocializmus szellemének volt ellenére az ilyesfajta móka. De az is lehet, hogy csak álmodtuk.

Mit utálnak Weberék?

Soha, de soha ne szólits egy Wébert vérebnek. Se verébnek. Mert azt utálják. És megtorlásul olyan nevekkel fognak illetni, amilyenekről eddig még csak nem is álmodtál. Hogy csak néhány példát említsek:
- kutyafejű tatárbifsztek
- rohadt túró szagú fridzsider
- gyomorrontásos algaürülék
- mérgezett hegyipatak
- alultáplált tetűsörte

Elmentem lovat mosni

Egyszer régen, nagyon régen, Norvégia közepében (vagy hogy is van ez...) laktunk egy darabig. Pippa dobolt, a lányok meg mindenféle mulatságokkal foglalták el magukat, mint például hátmosó-kefe vásárlás és tollas sisakú katonák elől való futkározás. Ezen kívül remekül lehetett ott csónakból lábat lógatni és ebihalakat a pocsolyákból bottal kihalászni is. A családi idillt csak a macskapisi szaga zavarta meg időnként, de az úgyis máshol volt. A helyi őslakosokkal való kapcsolatteremtés sem okozott gondot. Pippa például a mai napig meséli a történetet, amikor két más-más dialektust beszelő norvégnak tolmácsolt, majd mikor mindent jól megbeszéltek, az egyik megkérdezte: "Te milyen nyelven beszélsz?" Edi emlékezetében pedig élénken él az a szőke, kékinges német kisfiú, akivel nagyban dúlt a szerelem, csak éppen néha meglepődött, mikor Edi rosszkor használta azt két szót, amit németül tudott: "ja" és "nein". Kávét és süteményt rendelni pedig még mindig mindhárman remekül tudunk.
Az azonban örök rejtély marad, hogy Edi miképp is kötött szoros, sőt, meglehetősen verbális és kommunikatív kapcsolatot a helyi gyerekekkel; mindenesetre Kató és Pippa eleinte azt hitték, a gyerek képzelete túl élénk, de később beigazolódott a dolog.
Egy szép napon ugyanis Edi helyes kis programot beszélt meg barátnőivel. Csak épp "otthon" felejtett el szólni. Így esett, hogy néhány óra múlva az egész szálloda gyerekkereső misszióra lett befogva, Kató zokogott, és már-már a rendőrséget és a helyi magyar követséget (ha volt ott egyáltalán ilyen) riasztotta, Pippa pedig addig-addig nyugtatgatta (mondván, rossz pénz nem vész el), míg Edi be nem libegett, és könnyedén közölte:
- Elmentem lovat mosni.

Jambalaya - a család egyik kedvenc dala

Figyelem, link! Klikk a címre.

Ezt a dalt a Kató énekelte (kamuzta), Pippa dobolta (közben aludt), Pali Api (Pál Apostol, a barátunk) fújta vagy gitárolta vagy mit is csinált vele, Edi pedig örök életre emlékezetébe véste, pedig akkor még annyira pici volt, mint atom (szó szerint). Ez rég volt, a múlt század hetvenes éveiben, és egy igen messzi országban, ami azota már nem is létezik, akkor viszont NDK-nak hivták, és egyik fő iparága a kempingbicikli-, és nyugágy-gyártás volt, valamint a levehető ajtajú turmixgép. Ezen kívul élen jártak még az építőiparban is, különösen a falazás szakágban. No, akkor itt jön a dal angol szövege. A magyar verzió olvasható a www.jedi-edi.blogspot.com - on.

Jambalaya

Good-bye Joe, he gotta go, me oh my oh

He gotta go-pole the pirogue down the bayou

His Yvonne the sweetest one, me oh my oh

Son of a gun, we'll have big fun on the bayou



Thibodaux, Fontaineaux the place is buzzin'

A Kin-folk come to see Yvonne by the dozen

Dress in style the go hog wild, me oh my oh

Son of a gun, we'll have big fun on the bayou



(*) Jambalaya and a crawfish pie and fillet gumbo

Cause tonight, I'm gonna see my ma cher a mi-o

Pick guitar, fill fruit far and be gay-o

Son of a gun, we'll have big fun on the bayou



Settle down far from town get him a pirogue

And he'll catch all the fish in the bayou

Swap his mon to buy Yvonne what she need-o

Son of a gun, we'll have big fun on the bayou

Érdekessegek - avagy a mi kis titkaink

1.) Pippa es Kató mindketten házasok. Ráadasul egy napon volt az esküvőjük!
2.) Edi valójában NDK-s.
3.) Pippa képes dobolás közben aludni.
4.) Kató reggel zizi.
5.) Edi szinte mindig zizi.
6.) Kató süti a világ legjobb zserbóját.
7.) Pippa imádja a gumicukrot.

Na de kik azok a Wéberék?

A válasz egyszerű! A Wéberék mi vagyunk. István (úgy is, mint Pippa, Pippus, Apóca), Katalin (a.k.a. Kató, Katica, Nyuszkó, Anyóca), no meg a gyerek... Edina (Edi, Edus, Buci). Nagyon sok érdekességet mesélhetnénk magunkról, és bizonyára fogunk is, most, hogy már van blogunk.
A főhadiszállásunk Szombathelyen van, kihelyezett tagozatunk pedig jelenleg (meghatározatlan ideig) Jeruzsálemben állomásozik. De időnként Budapesten is. Mert az de csodás.